Kötélpályák, SzG3: február 2021

Rax, SzG3

Most az egyik kedvenc helyemet mutatom be. Ez a Rax. Mo-ról jól elérhető, majdnem végig autópályán lehet menni. A raxi kötélpálya alsó állomásánál le kell tenni a kocsit és a kabinos felvonóval fel kell menni a hegyállomásra (1000 m szintkülönbség - megéri). Az emelkedéskor kitárul a táj és nagyon szép kilátás nyílik a Schneebergre (ez végig megmarad). Ha felértünk, először gyönyörködjünk a Berggasthof teraszáról a kilátásban. Ez után elsétálhatunk az Ottohaus-hoz (kitűnő konyha). Itt kétfelé lehet menni. Balról egy erősebb emelkedő után a fennsík peremén el lehet menni a Preinerwand keresztig. Nagyon szép túraútvonal, fantasztikus kilátással. A kereszttől le kell menni a Neue Seehütte felé és ott becsatlakozni a fő útvonalba (Neue Seehütteweg). Itt vissza lehet fordulni az Ottohaus felé, vagy lemenni a Neue Seehüttéig. A kereszt és a Hütte közötti szakasz tipikusan nordic walking szakasz (nagy segítség elsősorban lefelé). Leérve egy kellemes vendéglőt találunk terasszal. Akinek van még szuflája, az mehet tovább pld. a Habsburghaus felé. A fő útvonalon visszamehetünk az Ottohaushoz. Ebben az esetben egy szép kört írunk le. Ha az Ottohaust jobb oldalán hagyjuk el a hegy állomásról jövet, akkor most ugyanezen az úton megyünk a Neue Seehütte felé. Nem túl strapás út, viszont gyönyörű. Többször voltunk már itt, a legszebb idő a tavasz és az ősz. Figyelem: május elsejéig nem takarítják az utakat, ez után is csak a Berggasthof és az Ottohaus közöttit. Továbbmenve már elég strapás az olvadó hóban menni (Mi már egyszer elmentünk a Neue Seehüttéig meg vissza így, este jó kis izomlázunk volt, de megérte a látvány és a levegő). Egyszer pld. belefutottunk egy hegyi mentőhelikopterbe, tőlünk 20 m-re szállt le és egy hegyi mentőt tett ki egy mentőkutyával járőrbe, majd elszállt. Elég váratlan, de érdekes látvány volt. Összefoglalva: a Rax nem lesikló terep (néhány kisebb pálya van), viszont elsőrangú túra (nordic walking), sífutó, kerékpáros hely. A falai szuper jó via ferrata (klettersteig) utak. A területen jól elszórva sok menedékház, jó felszereléssel. Nagyon szeretünk ide jönni kirándulni.

A bejegyzés fotóalbuma ITT található.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Rax, a kötélpálya alsó állomása

Raxseilbahn (nagy kabinos kötélpálya a Raxra)

Rax, a kötélpálya felső állomása

Rax, az Ottohaus

Rax, úton az Ottohaus felett

a Preinerwand kereszt

a Rax peremén

egy ÖAMTC helikopter a Rax-on

a Neue Seehütte

visszafelé az Ottohaus hoz

kora tavasszal (májusban) a Raxon

Vissza a főoldalra (katalógus)

Kis Fátra, Nagy Kriván, SzG3

Most a Kis-Fátrába megyünk egy jót túrázni (a kis jelző az alapterületre utal, ez a magasabbik Fátra). Több túraútvonal is van, Mi most Terchovából autóval megyünk a Vrátna völgyön keresztül a kabinos felvonó alsó állomásáig. Ezzel felmegyünk a felső állomáshoz, majd egy kis emelkedő után egy útjelző oszlophoz érünk. Innen csillagtúraszerűen lehet kirándulni. Először a Nagy Krivánra lehet felmenni, gyönyörű a kilátás, látni az egész Fátrát. Visszatérve elindulhatunk a Chleb alatti menedékházhoz. Nagyon kellemes séta, sok virággal és áfonyával. A menedékháznál megpihenhetünk, jó a konyhájuk és a sörük. Innen vagy egy kis átvágással felmegyünk a Chlebre, vagy visszamegyünk az útjelzőig és onnan a gerincen fel a Chebre. Ha van időnk, tovább is mehetünk a gerincen. Jó túrázóknak ajánlott továbbenni a Ruzotec-ig és onnan le gyalog, csak vissza kell menni a kocsihoz a felvonó alsó állomásáig. De megéri (Kb. egész napos túra). Kiváló nordic walking terület.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Tatranská Lomnica - Skalnaté Pleso, Szg3

Alapvetően ezért jöttünk ide, de ez a nap alapvetően meg is változtatta a hozzáállásunkat a Tátra szlovákiai szakaszához. Az előző nap felmentünk a tátralomnici kabinos felvonó alsó állomásához, az árakról tájékozódni, meg úgy általában képben lehessünk (az árakról és az egyebekről interneten is lehet információkhoz jutni, de én azért a helyszínen is leellenőriztem azokat). Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzés: a Lomnici csúcsra most sem jutottam fel (ez talán most már az egyetlen olyan hely, ahová konkréten nem tudtam még eljutni, bár a helyszínen voltam. Kicsi a kapacitása és ahogy kedden megnéztük a lehetőségeket, már vasárnapig eladták az összes jegyet. Az interneten lehet előre jegyet venni, de egy magas hegyvidéken még másnapra sem tudja megmondani az ember, hogy felhős lesz-e a csúcs, nemhogy öt napra előre. Később napközben több napon keresztül felhőben volt a csúcs, ilyenkor nem tudom, hogy visszaadják-e a jegy árát? Nem igazán akartam kb. 3 x 47 Eurót csak úgy kidobni.) Az árakkal kapcsolatban jó tudni, mindenhol figyelembe veszik az életkort, mi mindenhol két nyugdíjas és egy tanuló jegyet vettünk. Itt végül is egy kombijegyre voksoltunk, mivel túrázni is akartunk. Fel a felvonóval a Skalnate pleso-hoz (Kőpataki tó), onnan a Felső turista úton (Tatranská magistrála) le a Tarpataki vízesésekig (közbe ejtve egy turista házat, ahol ebédelünk majd), végül siklóval le Ótátrafüredre. Itt persze még az is közrejátszik, hogy a kocsit a kötélpálya alsó állomásánál hagytuk (ingyenes parkolás) és még oda vissza kellett menni a tátrai villamossal. Alapvetően nem egy nagy távolság, de:!!! és itt néhány nagy felkiáltójel. Mindenhol, a térképeken, a helyszíni turista tábláknál mindenhol időt adnak meg a táv teljesítésére. Ez önmagában nem lenne olyan nagy baj, ha az emberek nem különböznének annyira korban, teljesítőképességben, stb. Egy gyakorlott turista a táv ismeretében (feltéve ha a terepet is ismeri), akkor elég pontosan meg tudja határozni a rászánni való időt. Persze itt lehetne mondani azt, hogy ott a térkép, de onnan nem mindig lehet a pontos távot levenni, főleg ha kanyarog a turista út. Mi abból indultunk ki, hogy a turista házig (Zamkovszky-menedékház) 50 percet jelzett a térkép és a tábla is. Na itt jött a csapda: az út olyan kövekkel volt kirakva, ahol csak zergeként lehetett csak ugrálni, minden figyelmet arra kellett fordítani, hogy ne bicsakoljon ki az ember lába. Hiába volt nordic walking bot, jó túracipő, nagyon oda kellet figyelni. Még az is kész csoda, hogy Lili és Éva is végig csinálták az egészet (azért nem minden zokszó nélkül), de este azért nem fájt a lábuk, sem a térdük (valószínűleg a jó felszerelés is besegített).